A Roland Boutique sztoriInterjú a JUPITER-8, JUNO-106 és JX-3P szintetizátorok legendás fejlesztőivel

The Roland Boutique Series Story

Az új Roland Boutique sorozat hangszerei tökéletesen reprodukálják a JUPITER-8, JUNO-106 és JX-3P historikus szintetizátorok hangját és megjelenését, kompakt kivitelben. A következő interjú az eredeti hangszerek vezető mérnökeivel (Kazuhisa Takahashi, Hideki Izuchi és Akira Matsui) készült. A fejlesztésért felelő három legendás mérnöktől megtudhatunk néhány érdekes történetet a hangszerek megalkotásának körülményeiről és elmondják véleményüket az új Roland Boutique sorozattal kapcsolatban is. Mr. Takahashi és Mr. Izuchi a mai napig fejlesztőként dolgozik Rolandnál, Mr. Matsui időközben nyugállományba vonult. Az interjú második felében Takeshi Tojo, Masato Ohnishi és Hirotake Tohyama - a Roland Boutique sorozat fejlesztői - is csatlakoznak a beszélgetéshez.

Mi az őszinte véleményük a Roland Boutique sorozattal kapcsolatban? Mi volt az első benyomásuk, amikor először hallottak a JUPITER-8, JUNO-106 és JX-3P újjászületéséről?

Takahashi:A cégnél betöltött pozíciómból adódóan, gyorsan eljutott hozzám a hír az új terméksorozattal kapcsolatban. "Izgalmas kezdeményezés" - ez volt az első gondolatom, hiszen olyan hangszerek újjászületéséről beszélünk, amelyek fejlesztésében aktívan részt vettem, több tíz évvel ezelőtt. Az eredeti szintetizátorok egyedi hangzása abból adódott, hogy ezek a hangszerek analóg áramkörökkel működtek. Izgalmasnak találtam és érdekelt, hogyan lehet ezt digitális alapon reprodukálni. Azt is tudtam, hogy a Roland Boutique sorozat fejlesztő csapata nagyon komolyan dolgozik ezen. Több volt ez, mint kíváncsiság a részemről - tényleg nagyon izgatott a dolog.

Matsui:Már nem dolgozom a cégnél, ezért csak mostanában hallottam először erről a fejlesztésről. Valaki említette, hogy a Roland egy JX-3P-vel kapcsolatos projekten dolgozik. Nagyon megörültem a hír hallatán. Jó érzéssel töltött el, hogy a Roland egy olyan terméket fog megújult formában piacra dobni, amely nagyon közel áll hozzám, hiszen részt vettem az eredeti hangszer tervezésében. A JX-3P mindig különleges marad számomra.

Van valamilyen érdekes történetük a JX-3P-vel kapcsolatban?

Matsui:Ez a szintetizátor eredetileg a Roland matsumotoi gyárában készült. Én akkoriban ott dolgoztam és a gitár szintetizátorok fejlesztésével foglalkoztam. A GR-300 és GR-100 gitár szintetizátorok még azok közé tartoztak, amelyeknél a gitárhangot CV (Control Voltage) jellé alakítottuk és ezekkel hajtottunk meg egy analóg szintetizátort. A következő gitár szintetizátor generáció már MIDI adatokká alakította át a gitárhangot és ebből adódóan digitális alapon vezérelte a hanggenerátort, de maga a hanggenerátor továbbra is analóg maradt. Sokat figyeltük akkoriban a GR-300 és GR-100 készülékeket használó gitárosokat és rájöttünk, hogy nem nagyon foglalkoznak saját hangszínek létrehozásával. [Nevet.] Ezért döntöttünk úgy, hogy kifejlesztünk egy egyszerűen használható gitár szintetizátort, gyári hangszínek sokaságával. Így indult a GR-700 projekt.

A GR-700 esetében egy konverter alakítja MIDI adatokká a gitárhangot, majd ezek szólaltatják meg a hanggenerátor gyári hangszíneit. Igaz, hogy ez preset szintetizátornak készült, de potméterek nélkül tényleg nagyon nehézkessé vált a hangszínek kezelése. Ezért kizárólag fejlesztési céllal, létrehoztunk egy programozó egységet, amely a hangszínek beállítását segítettet. Ez volt az a pillanat, amikor valaki megszólalt: "Ha ehhez hozzákapcsolnánk egy billentyűzetet, kész is lenne egy polifónikus szintetizátor, nem?" [Nevet.] Szóval így kezdődött a JX-3P története. Ez a szintetizátor azért volt hat hang polifónikus mert egy olyan hanggenerátorból indultunk ki, amelyet akkoriban a gitár szintetizátorokhoz használtunk és a legtöbb szólógitár hat húrral készül, ha jól tudom. [Nevet.]

A GR-700 gitárszinti 1984-ben, a JX-3P pedig 1983-ban jelent meg. Ennek ellenére a GR-700 fejlesztések adták az egy évvel korábban piacra dobott JX-3P alapgondolatát?

Matsui:Igen, ez így igaz. A GR-700 megjelenése késett egy kicsit, mert a vezérlő fejlesztés több időt vett igénybe. Ezért elhatároztuk, hogy kerüljön piacra először a JX-3P, sőt a fejlesztésekhez használt programozó egység is, amelynek a PG-200 nevet adtuk. A JX-3P esetében a "3P" egyébként a "Programmable Preset Polyphonic" rövidítése.

Értem. És hogyan kezdődött a JUNO-106 sztori?

Izuchi:A JUNO sorozatot egyoszcillátorosra terveztük, hogy mérsékeljük a hangszer árát. Ez elméletileg vékonyabb hangzást eredményez a JUPITER-8 vagy JX-3P szintetizátorokkal összehasonlítva, amelyek két oszcillátort használnak. A JUNO sorozat esetében az volt a fő cél, hogy egy oszcillátorral érjük el a tömör és vaskos hangzást. Ehhez különböző stratégiákat kellett kidolgozni. Például hozzáadtunk egy chorus funkciót, kiemeltük a mély-frekvencia tartományt és közben nem alkalmaztunk magas-áteresztő szűrőt. Így mondhatjuk, hogy van magas-áteresztő szűrő, de valójában még sincs. [Nevet.]

A JUNO-106 szintetizátornak töretlen a népszerűsége, miközben a JUNO-60 is egy keresett modell és a használt hangszer piacon nagyon magas árfekvést képvisel. Valójában van különbség a JUNO-106 és JUNO-60 belső áramkörei között?

Izuchi:Nagyon sok pénzt költöttünk a JUNO-60-ra. [Nevet.] Számos prémium minőségű alkatrészt használtunk. Emlékeim szerint a JUNO-60 ára akkoriban 240.000 yen körül mozgott, a JUNO-106 árát pedig ehhez képest 130.000 yen körül határoztuk meg. A JUNO-106 szintetizátorral egyszerűen az volt a cél, hogy legyen egy olcsóbb hangszer is ebben a sorozatban.

És mi a helyzet a JUNO-60 és JUNO-6 viszonyával?

Izuchi:A hangzás tekintetében minden megegyezik ezen a két hangszeren. A JUNO-60 valójában egy JUNO-6 szintetizátor, hozzáadott patch memória tulajdonságokkal.

Milyen emlékeik vannak a JUPITER-8 szintetizátorral kapcsolatban?

Takahashi:Ez a hangszer szinte minden tekintetben kihívást jelentett. A belső áramkörök két szinten voltak elhelyezve és nagyon sok áramkört használtunk. Nem is tudom pontosan, mennyit. A felhasznált alkatrészek száma is jelentősen megnövekedett és ezeknek tökéletesen kellett együttműködni. Mivel egy analóg szintetizátorról beszélünk, rengeteg időt vett igénybe a beállítás. Minden rész beállítása hatással van a többire is, ezért csomó munkát igényel az összehangolás. Végül olyan nehéz lett a hangszer, hogy két ember kellett a cipeléséhez.

Akkoriban a JUPITER-8 ára 980.000 yen volt. A fejlesztés során meg volt célozva ez az ár?

Takahashi:Minden idők legjobb szintetizátorát akartuk megalkotni, ezért nem foglalkoztunk sem az árral, sem a költségekkel.

Matsui:Ha jól emlékszem, Mr. Takahashi éppen az analóg áramkörök beállításával foglalkozott, amikor csatlakoztam a Roland csapathoz. Arra a részlegre kerültem, amelyik a SYSTEM-700 összeszerelését és átvizsgálását végezte. A SYSTEM-700 szintetizátoron belül, több mint 100 állítható ellenállás található. Reggeltől késő estig ezek beállítását végeztem. [Nevet.] Már ott eldöntöttem, hogy én olyan szintetizátort fogok tervezni - ha lehetőségem adódik rá - ,amely nem igényli ezt a szinte végeláthatatlan beállítási folyamatot. Az JX-3P-nél már olyan digitális konstrukciót alkalmaztunk, amely minimalizálta a beállítást igénylő alkatrészek számát.

Izuchi:A JUNO sorozat hangszereiben voltak először digitálisan vezérelt oszcillátorok, a hangszer lelke pedig az NEC μPD8253 elnevezésű chip volt. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem a JUNO volt az első microchippel készült termék. Valójában először az EP-09 elektromos zongoránál alkalmaztunk ezeket. Mivel a zongoránál bevált, elkezdtük használni a szintetizátorokhoz is.

Matsui:A DCO-k stabil hangolást biztosítanak, de nehezen végezhető el a finomhangolásuk. Ezek akkoriban 16-bites DCO-k voltak, amelyeknél az oszcillációs frekvencia eltérések precíz beállítása nehézkes volt. Ebből adódóan igazi kihívást jelentett a kívánt hang beállítása. Sok fejtörés után, megterveztünk egy analóg vezérlésű master oszcillátort a JX-3P DCO-k számára és ezzel az oszcillátorral végeztük el a finombeállításokat. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy digitális/analóg hibrid áramkör volt. Maga az oszcillátor digitálisan vezérelt, de megtartja az analóg karakter egy részét és stabilan hangolható.

A JX-3P volt az első olyan szintetizátor, amely támogatta a MIDI szabványt. Mire emlékeznek ezzel kapcsolatban?

Matsui:Amikor már közel jártunk az JX-3P prototípusának befejezéséhez, levezényeltünk egy MIDI-vel kapcsolatos egyeztetést a Sequential Circuits céggel az USA-ban. Én nem tudtam részt venni ezen a megbeszélésen. Úgy emlékszem, hogy az 1983-as Winter NAMM Show előtt történt mindez, ahol nyilvánosságra hozták a MIDI szabványt. Itt két különböző szintetizátort csatlakoztattunk. Az egyik a mi JX-3P prototípusunk volt, a másik pedig egy Sequential Circuits szintetizátor - a Prophet-600, ha jól emlékszem. Bemutattuk, hogy MIDI-n keresztül, hogyan szólaltatható meg az egyik hangszer billentyűzetével a másik hangszer hanggenerátora. A bemutatót viharos taps kísérte a közönség részéről. [Nevet.]

Akkor még nem volt az összes hangjegy szám precízen összeegyeztetve és Pitch bend sem működött tökéletesen. Emlékszem, hogy valaki fel is hívott idegesen és azt mondta: "A Pitch bend pont fordítva működik!" [Nevet.] Én valami olyasmit mondtam erre: "Még nincs meg az erre vonatkozó protokoll, ezért bármilyen irányba működhet." Ez volt a MIDI szabvány lefektetésének időszaka. Ma már egyszerű a kommunikáció a különböző levelező programokkal, de akkoriban csak a telefon létezett. Ráadásul olyan kérdésekben, mint a Pitch bend működés, meg kell hallgatni mindkét oldal elképzeléseit, ami rengeteg egyeztetést igényelt. [Nevet.]

Időközönként előfordul a Rolandnál, hogy az idősebb mérnökök átadják tudásukat a fiatalabbaknak? Létezik ilyen tapasztalatcsere?

Matsui:Én személy szerint nem tudok ilyenről. Nem emlékszem, hogy akkoriban foglalkoztunk volna oktatással.

Izuchi:Nekem sincsenek ilyen emlékeim. Csak tettük a napi dolgunkat.

Takahashi:Amikor belekerültem egy projektbe, figyeltem a körülöttem lévő idősebb mérnökök munkáját és ebből merítettem tapasztalatot. Azt gondolom, hogy ez a mai napig így működik a Rolandnál. Testközelből megszerezni, ellesni a tudást, az minden fajta oktatásnál többet ér.

Most viszont, hogy régi klasszikus hangszerek megújításáról van szó, sokkal több kérdés érkezik irányomba a fiatalabb mérnököktől. Egyáltalán nem tartom magam legendának, de a fiatalabbak körében úgy emlegetnek, mint "Takahashi-san, aki analóg szintetizátorokat készített". [Nevet.] Természetesen adok tanácsokat ezen a területen, ha érkeznek kérdések. Valami ilyesmi történt az AIRA TR-8 esetében is. Az eredeti TR-808 tervezői írtak egy programot az eredeti kapcsolási rajz alapján és tanácsokat is adtak a fejlesztés közben. Csak megújuló termékek esetén van ilyen jellegű tapasztalatcsere.

És mi a helyzet az új Roland Boutique sorozattal?

Tojo:Ez a sorozat az ACB (Analog Circuit Behavior) technológián nyugszik, ezért modelleztük az eredeti hangszerek áramköreit. Első nekifutásra igyekeztünk önerőből a lehető legmesszebbre jutni. Útközben viszont belefutottunk olyan kérdésekben, amelyekre nem találtunk választ, ezért nélkülözhetetlenné vált a konzultáció az eredeti hangszerek tervezőivel.

Izuchi:Az én tanácsom így hangzott: "Csak ezt csináld meg jól".

Mit jelent a "csak ezt"?

Izuchi:A JUNO-106 Chorus effektjéről van szó. "Csak a Chorus effektet csináld meg jól" - folyamatosan ez járt a fejemben a fejlesztés közben, ami okozott némi feszültséget bennem. [Nevet.]

Mi az őszinte véleményük a Roland Boutique sorozattal kapcsolatban?

Izuchi:Amikor először megláttam a JU-06-ot, azt gondoltam, hogy egy kis „játékszerről” van szó. Amikor viszont megszólaltattam, rögtön világossá vált, hogy szó sincs erről. Pontosan úgy szólt, mint egy igazi JUNO-106, lenyűgözött a szimuláció tökéletessége. Nem tudom, mennyiben járultam hozzá, de a Chorus effekt hangzás is kivételesen jól sikerült. Néhány héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy egy hangszigetelt szobában, kicsit közebbről is meghallgatom a JUNO-6-ot. Lélegzetelállító volt. Nem hittem volna, hogy az ACB technológia ennyire közel tudja vinni a szimulált hangot az eredeti hangszer áramköreinek köszönhető analóg hangzáshoz.

Tohyama:Sok év telt el a JUNO-106 első megjelenése óta. Több eredeti hangszert is kipróbáltunk. A különböző korú hangszerek között rögtön felfedeztünk apró hangzásbeli különbségeket, ezért nehéz volt eldönteni, hogy végül melyiket szimuláljuk.

Tojo:A BBD - egy alkatrész, amely az audió jelet késelteti - zajosabbá válhat az évek múlásával. Az első tesztelt hangszer nagyon zajos volt, aztán találtunk egy másik, jobb állapotban lévőt, kevesebb zajjal. A zaj mértékét végül oda állítottuk, ahol jól szólt.

Matsui:Én még csak most próbálgatom a JX-03-at, de azonnal nagyon jó benyomást tett rám. Többet tudok majd mondani, ha kicsit jobban átnéztem.

Az eredeti szintetizátorok fejlesztőiként van valamilyen kérdésük vagy megjegyzésük a Roland Boutique sorozat fejlesztőinek irányába?

Matsui:Tele voltunk lelkesedéssel, amikor az eredeti analóg termékeket fejlesztettük. [Nevet.] Az ebből adódó izgalom és várakozás volt akkor a legfontosabb mindannyiunk számára. Számotokra is ugyan ilyen izgalmat jelentett az új termékek fejlesztése?

Tojo:Igen, feltétlenül. Én azért csatlakoztam a Rolandhoz, mert imádtam a Roland szintetizátorokat és minden vágyam az volt, hogy én ilyen hangszereket csinálhassak. Nagyon izgalmas volt végig kísérni, ahogy újjászületnek ezek a hangszerek, ráadásul úgy, hogy én kezem is benne van. Klassz munka volt.

Ohnishi:Én is ugyan ezt gondolom. Ez idáig csak nem billentyűs hangszerek fejlesztésében vettem részt a Rolandnál, ezért különösen izgalmas volt végre egy billentyűs hangszeren dolgozni - és pont a JUNO-106 utódján, azon a szintetizátoron, amit korábban én is használtam.

Tohyama:Kezdetben az volt az érzésem, hogy minél több tulajdonságot pakolunk bele ezekbe a készülékekbe, annál inkább hasonlítanak majd egy okos készülékre, miközben eredetileg egy hangszer megalkotását tűztük ki célul. Aztán útközben mindez megváltozott, hiszen a fejlesztések alapját három nagyon különleges és karakteres szintetizátor adta, így végül hangszerek születtek, a szó legszorosabb értelmében.

Matsui:A tervező elkötelezettsége nélkül nem lehet jó hangszert gyártani. Ez nem kérdés.

Takahashi:Ahogy Mr. Izuchi említette korábban, mi valójában saját magunknak is csináljuk ezeket a termékeket. Ezért s feledteseink negatív észrevételeinek ellenére, mi titokban mindig azt csináltuk, amit tényleg szerettünk volna. [Nevet.] Ennek is köszönhető, hogy olyan termékek születtek, amelyeknek máris komoly a visszhangja. A pakliban persze mindig benne van a bukás lehetősége is, de ez így természetes.

Matsui:Az ACB egy minden tekintetben lenyűgöző technológia. A JX-3P esetében óriási figyelmet fordítottunk a hangzásra, ezért sok időbe telt a hardver és szoftver összehangolása. Tényleg nagy munka volt az eredeti analóg hangzás létrehozása, és szinte el sem hiszem, hogy ez mostantól digitális alapon is elérhető. Kicsit irigy vagyok a mai mérnökökre. Vagy úgy is fogalmazhatnék, jó lenne ma is középvezetőként dolgozni a Rolandnál. [Nevet.]

Tojo:Én viszont úgy gondolom, hogy a JX-03 nem jöhetett volna létre, ha Önök korábban nem alkotják meg a JX-3P-t.

Matsui:Ez így igaz. [Nevet.]

Balról jobbra: Masato Ohnishi, Hideki Izuchi, Hirotake Tohyama, Akira Matsui, Kazuhisa Takahashi és Takeshi Tojo.